A sajátról annyit, hogy közel 6 év és több, mint 100 ezer km során közelebbi ismeretséget kötöttünk, ehhez elég legyen annyi, hogy eddigi 11 Hondánk közül ez szolgál a legrégebben nálunk. Lehet, hogy csak öregszem és a praktikum már több örömet okoz, mint az erő álma, hogy megfordítsam a szlogent, de az is lehet, hogy a feladatait a legkomplexebben ellátó kisautó hűsége érdemelt ennyi szeretetet, nem tudom.

Mindenesetre akinek volt vagy van –igaz Balczo, Pepe vagy Csabi-, tudja miről beszélek. Belül nagy –még nekem is a 195 cm-hez- lábtér, fejtér kiváló, hátsó üléssorban is pazar méretek és bőségesnél is nagyobb, egy kategóriával feljebb is helytálló csomagtartó. Magától értetődő ülésvariálhatóság, nem is értem, hogy mi a fene tartott ezen eddig:  a benya a legvédettebb helyen legyen, ez pedig ugye az első üléssor alatt…. Persze lehet, hogy a súlyeloszlás miatt figyelt olyan sokáig hátul, de azt más eszközökkel is kézben lehet tartani. (Hogy egy képzavar is felüsse a fejét…)

Ez az elrendezés teszi lehetővé a funkcionalitás egy új mércéjét, amit okosan már az 5ajtós Civicekbe is továbbmentettek. A karosszéria elég merev, nem csavarodik, a világítás kiváló, a nagy buborékokból úgy a tompított, mint a refi szépen, egyenletesen terít, nincsenek gyengén megvilágított részek és az arányok is rendben vannak a tompitott-reflektor váltás során. Fordulókör kellemesen kicsi –ezt ugye az első MacPhersonok teszik lehetővé így az igényes double wishbone tulajok csak hírből ismerik- ez jól is áll egy ilyen kis városi mindenesnek.

A motor alul nyomatékos (I-DSI), felül pörgetni kell, ezt annyira nem szereti. A kasznihoz mindenképpen elegendő, bár nem egy mindent vivő VTI ugye…:) Fogyasztása figyelve 5, hajtva max. 8 liter, átlagban 6-6.5 liter körüli. Német pályán csomaggal és 4 fővel is tudta az óra szerinti 160-180-at folyamatosan.

A fékek megfelelőek a normál használatban, fading nincs, sőt egy Ringes próbafutam alatt sem melegedtek el vagy „nyúltak meg”, pedig ez még a hátsó dobfékes verzió. A felfüggesztései kissé sprődek, a kormányzás (EPS) lehetne jobban hangolt, az egyenesfutásra nem csak én panaszkodtam. Kanyarvételi tulajdonságai a viszonylag magas építés ellenére nagyon semlegesek, jól fordul, szépen kézben tartható.

A belső térben jól kihasználható rekeszeknek örülnek a női vezetők, s bár a kesztyűtartó alsó fakkját egy CD tárral tettem használhatatlanná, így is elegendő az alsó, Trabantos emlékekeket ébresztő nyitott polcával. Műszerfala könnyen leolvasható, praktikus, a motor vízhőfokának spórolós szentjánosbogár lámpácskája sem kelt bennem hiányérzetet. A gyári kormánykerék tapintására már nem emlékszem, az volt anno az első, hogy átbőröztettem és így nagyon husikás fogású és nagyautós lett a szentem. Ez eléggé fontos tény, hisz a kocsiban töltött idő alatt ezzel érintkezünk a legtöbbet az ülés mellett, de ugye az ujjainkban több a tapintó érzőideg végződés, mint a farunkban…legalábbis nekem.

A gyári zene nem rossz, bár túlzásba vitt egyéni igényeim okán DVD-s multimédás fejegység került bele tolatókamerával és nem gyári radarral, hogy a hölgyeim kedvét is keressem egyúttal.

A pár negatívum: 2-esben remegő, 5-ösben zizegő váltó, nyekergő kuplungpedál, vékony, kőfelverődésre kimondottan érzékeny, vizesbázisú fényezés (nem metál), középállásban kissé érzéketlen, zavaróan bizonytalan egyenesfutás, rövid úthibákon (Magyarország) elpattogó futómű, 60-80 ezer km. után nehezen visszacsévélő első övek, helyhiány miatt nehezen cserélhető belső gyertyasor, nem eléggé magasra húzható japános fejtámlák, beakasztáskor () nehezen helyére találó csomagtérfedél, előre kilátást alaposan szűkítő A oszlop…így visszatekintve ezek tűntek fel….

Az új modell próbájára egy sajnálatos esemény (temetés) kapcsán került sor, már izgatottan, de kritikus szemmel ültem be Kaposváron a korábban már pár percre megkaparintott kék felfújt törpébe, mely a HH origamis reklámkiadványainak színét viselte. Vigyáznom kellett rá –nem vagyok egy sajtós- hisz már megvolt rá a kuncsaft, így szolíd teszt vette kezdetét Siklós felé tartva.

Az első benyomások: nagyra nyíló hátsó ajtó a könnyebb pakolhatóságért, az ajtók finoman, nagyautósan csukódó műszerek…többször is próbáltam erősen odafigyelve. Szépen formázott ülések elöl, sokkal magasabb háttámlával és jól beállítható, magasra kihúzható fejtámlával, finom burkolattal. Az elődtől eltérően kétirányban állítható kormány, tökéletesen beállítható vezetési testhelyzet még nekem is. Jó fogású, kellemes tapintású, multifunkciós bőrkormány a Civicből, már nem marad meló a bőrözőnek. Kissé magas váltógomb, de legalább a kormányról nem kell messze nyulkálni. Szépen kikarcsusított A oszlop nagyobb háromszögablakokkal, sokkal jobb kilátással. Nagyautós, szépen tagolt műszerfal részben finomabb anyagokkal, automata klímával, nyugdíjasoknak is alkalmas visszajelzővel. Nekem speciel a fedélzeti komputer kék folyadékkristályos kijelzője (és a rádió eltérő színvilága) nem jön be, elrontja a műszerfalvilágítás harmóniáját. Az információtartalma viszont bőséges…

Gyári zene kikezdhetetlen beszereléssel, az utólagos hifik nagy bánatára. USB és MP3 alkalmasság a fiatalok örömére. Végre ott figyel lent egy lábtartó is, nem a szőnyeget kell a bal lábnak össze-vissza gyűrögetnie! Középső könyöklő még mindig extra, persze minden nem lehet benne….Hatalmas külső tükrök nagyon jó áttekintéssel hátra, ez olyan SUV-os fíling. Nagyon szépen indul, Hondásan pöccre, az alapjárat hidegen is halk, de ez nem meglepő. Kissé még nyers –hogyne, alig van benne km- nem is bántom melegen sem.

A nyomaték lent sem rossz, ez meglepő lenne egy DOHC, de kevésbé egy SOHC VTEC esetében. 80 km/h felett kiváló dinamika (a felső érték nem netképes a KRESZ miatt sem), nagyon jól adagolható fékek. A friss téli gumiknak betudhatóan határhelyzetben a kanyarívről volt egy kis bizonytalanság érzésem a hátulját illetően, a virsligumikon el akart indulni kifelé, de ezt persze csak hosszabb teszt után minősíteném.

Halk, kevés szélzajjal. Nagyon jól szigetelt futóművek, a próba során használt téli gumik zaja is elhanyagolható volt a kabinban. A kormányzás kissé nagyautósan indirekt, ez a komfortot erősíti a sportosság ellenében. Az egyenesfutás jobb, mint az elődben, de ezt el is vártam.

Útközben két fiatos próbált be, siettem, mert késében voltam és temetésről ezt aztán nem illik. Az egyik egy fiatal kamikaze volt egy valamilyen TD kombival, talán Marea lehetett. Vele sem vettem fel a kesztyűt, mert a lakott táblánál 90-100-hoz nem fűlött a fogam és Zsoltinak sem akartam a kis kékmadárról fotót postáztatni. A másik egy újabb benzines modell volt, vele tartottam a tempót, persze a megfelelően ésszerű keretek közt. A fogyasztás is ezt igazolja, mert az egész útra vetítve a komputer 6.1 litert jelzett 100-on, míg a közel azonos tempóban az előddel megtett útnál ez 6.4 liter volt. Nem döntő, de jelzésértékű különbség.

A negatívumok rövid felsorolása így elsőre főleg a csomagtér környékére korlátozódik: a csomagtérfedés egy katasztrófa, az elődben kritizált rolót is visszasírnám ehhez képest. Nem tudom, mi indokolta ezt az ide-oda húzgálandó valamit, majd MZoli bővebben kifejti erről is a véleményét később. A csomagtartó mérete is kisebb lett, miközben az autó méretei oldalra   és hosszában is nőttek a tengelytávval együtt. Én mindenesetre a pótkerékmentes verzió híve lennék a rejtett tárolójával, amibe esetleg egy erősítő, kondenzátor beépítése is szóba jöhetne igény esetén.

Összefoglalva elmondható, hogy a Jazz felnőtt, nagyautósabb, komolyabb lett, komplett felszereltséggel kényeztet és tulajdonképpen egy kategóriával feljebb muzsikál, mint a külső méretbesorolásából következne.
Szerintem megéri az árát és csak sajnálni tudom, hogy az 1.5-ös RS 120 lovához ismét nem férünk hozzá egyelőre. Ennyit a japán egoizmusról….mindenhol jó, de legjobb a JDM.