Összehasonlító teszt Honda CR-V kontra Mitsubishi Outlander: szamuráj lovon vagy dízel anyahajó?
- Részletek
- Készült: 2010. július 24. szombat, 09:04
- Megjelent: 2010. július 24. szombat, 09:04
- Találatok: 14587
Valamelyiket most megtorpedózzuk: két teljesen egyforma vas, ami ugyanannyiba kerül, mégis van köztük különbség bőven!
Könnyű eljátszani azzal a gondolattal, hogy hirtelen szert teszünk 10 millió forintra (megdolgozunk érte vagy lopjuk, jelen esetben teljesen mindegy) és elhatározzuk, hogy autóra költjük. Ebben a magasságban gyakorlatilag bármit megkaphatunk, amit csak akarunk. Ha a prémium szegmensbe szállnánk be, ennyi pénzből már kijön egy 3-as vagy egy X1-es BMW, ha családi autóba ruháznánk, a franciáknál érdemes körülnézni, de sportkocsit vagy furgont is kihozhatunk 10 millió forintból.
Meg ilyen gépcsodákat is, mint a Honda CR-V és a Mitsubishi Outlander. Egyszerre jött ki hozzánk tesztre a két fullextrás, dízelmotoros, automata városi bálna, a mi tisztünk pedig az lett, hogy eldöntsük, melyikre költenénk inkább a pénzünket. Most visszafelé kezdjük megfejteni őket: jöjjenek először az árak!
Mennyibe kerül?
Mitsubishi Outlander
- felszereltség: Insytle Navi TC-SST 4WD
- ára: 10.770.000 forint
Honda CR-V
- felszereltség: CR-V 2.2 EXE AT 10
- ára: 10.549.000 forint
Az anyahajókat 10 millió forintnál is drágábban kapjuk, igaz, ezt a néhány százezer forintot alighanem lealkudhatjuk, ha elég rámenősek vagyunk. Mindkét autóra mondható, hogy új, hiszen az Outlander teljesen megújult, míg a CR-V-ben a motor az, ami gyökresen megváltozott.
Kívülről sokkal előremutatóbb a Mitsubishi megoldása, a Lancer-orrban benne van a teljes márkaarculat (a legújabb, ASX modelljük is ezt kapta!). Az agresszív forma azonban nem biztos, hogy igazán illik egy ekkora behemóthoz: a Honda CR-V kissé bambább ábrázata sokkal jobban passzol ahhoz, ahogy egy ilyen járművet – elvileg – vezetünk. A CR-V új korában igazi divatdiktátor volt, ám ahogyan az lenni szokott, mostanra megszoktuk eleinte fura vonalait, agyarszerű lámpáit, cipóalakú oldalablakait. Alighanem egyébként ez a sors vár az Outlanderre is, egyelőre azonban élvezzük ki a most modern, szögletes formákat.
Egyébként ritka nagy szerencsénk volt, hogy mindkét SUV-t ugyanolyan színben kaptuk, így még a szokásosnál is jobban látszik, ha valami jól vagy rosszul néz ki egyik vagy másik versenyzőnkön. Az ablakok keretezése a Hondán ezüstös, az Outlander ennyire nem hivalkodó. Amíg a CR-V szépen lekerekedik hátul és lezárja saját magát, az Outlander „nyitva hagyja a kérdést”, és optikailag egy kicsit meg is toldja a farát ezzel a visszafelé döntött D-oszlopnak hívható karosszériaelemmel.
Hátul megint csak teljesen két világ a vas: a CR-V nyugodt, nagypapás, hűvös lámpákkal hódít, tetőtől talpig világít, míg az Outlander japánosan összehúzott hátsó szemei pofán röhögik azt, akit épp lehagytak az autópályán. A Mitsubishi egyébként tetősínnel, a Honda anélkül küldte tesztre az SUV-t.
Mekkora?
Mitsubishi Outlander
- hosszúság: 4655 mm
- szélesség: 1800 mm
- magasság (tetősínnel): 1680 mm (1720 mm)
- saját tömeg: 1755 kg
- csomagtartó: 589 L
- üzemanyagtartály: 60 L
Honda CR-V
- hosszúság: 4570 mm
- szélesség: 1820 mm
- magasság: 1675 mm
- saját tömeg: 1707 kg
- csomagtartó: 442 L
- üzemanyagtartály: 58 L
Mivel az Outlander hosszabb, 50 kg-mal nehezebb is, mint Honda-mezes vetélytársa. Ettől függetlenül mindkettőt szinte ugyanolyan vezetni: magasan ülünk, nagy motorháztetőt tolunk magunk előtt, messze van a doboz vége, elfér a láb, a könyök, a család és a csomagok is. Ebben speciel csúnyán alulmarad a CR-V: 442 literes csomagtartójánál mindenki nagyobbat várt a szerkesztőségben. Ettől függetlenül jól pakolható, csak okosan kell rakosgatni a bőröndöket.
A magas üléspozíció mindkét SUV-ból jó rálátást biztosít a forgalomra, ez városi és autópályás használat során is nagyobb biztonságot jelent, hamarabb látjuk, hogy mi történik előttünk, mint a többiek.
Aki viszont mögöttünk jön, pont az ellenkezőjét éli át: az amúgy is magasan levő, ráadásul lesötétített hátsó szélvédőn gyakorlatilag lehetetlen átlátni, a csaknem kétméteres szélesség pedig garantálja, hogy mellettünk se legyen olyan könnyű előre tekinteni.
Mi hajtja?
Mitsubishi Outlander
- üzemanyag: dízel
- hengerűrtartalom: 2179 cm3
- váltó: 6 sebességes duplakuplungos automata
- maximum teljesítmény: 115 kW (156 LE)@4000
- maximum nyomaték: 380 Nm @2000
- gyorsulás 0-100: 11.7 sec
- végsebesség: 198 km/h
- fogyasztás városban, országúton, kombinált: 9.3/6.1/7.3L
Honda CR-V
- üzemanyag: dízel
- hengerűrtartalom: 2199 cm3
- váltó: 5 sebességes automata
- maximum teljesítmény: 110 kW (150 LE)@4000
- maximum nyomaték: 350 Nm @2000
- gyorsulás 0-100: 10.6 sec
- végsebesség: 187 km/h
- fogyasztás városban, országúton, kombinált: 9.5/6.2/7.4L
Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy ezt a két autót márpedig összehasonlítjuk. A két 2.2-es, automata dízel egyszerűen követelte, hogy mérjük össze tudásukat! Papíron erősebb az Outlander, ám mivel nehezebb is, a CR-V gyorsabban röppen 100-ra. A gyakorlatban azonban nem a végállások között használtam a pedálokat...
Az Outlander duplakuplungos váltója gyakorlatilag ugyanaz, mint ami a Lancer Ralliartban is tette a dolgát. Kissé meglepődtem, hogy ezt a sportos szerkezetet preferálja ebben a modellben is a Mitsubishi: ebben a kategóriában még nem az számít, hogy mennyi a váltási idő... Más kérdés, hogy roppant kényelmes a kézzel is kapcsolható szerkezet, észrevétlenül, már-már CVT-sen átmenet nélkül képes kapcsolgatni a fokozatokat. Néha indokolatlanul is megforgatja azonban a motort, még akkor is, ha nem aktiváljuk a sport módot: ilyenkor érdemes kézzel beavatkozni, a nyomaték ugyanis alul is megvan, nem kell feltétlenül 2000 fölött pörögnie a DI-D-nek.
A fékek jól fognak, de lassításnál érződik, hogy hatalmas tömeget tartunk az uralmunk alatt, nem érdemes kockáztatni, meddig bírják tapadással a gumik. Veszélyes játékszer egy ilyen erős dízel tank. Indulásnál kissé megránt, de egyébként simán fut, a motor tisztességesen, méretéhez képest halkan, de standard mérce alapján azért „jól hallhatóan” teszi a dolgát.
A Honda CR-V a tudásával felvágó Outlanderrel ellentétben egy teljesen hagyományos, 5 sebességes automatával kapható csupán. A 6. sebesség hiánya elszomorító, az azonban tetszett, hogy a Honda nem hajlandó kézzel kapcsolható automatát tenni ebbe a méretkategóriába. Nem szeretem a kormány mögötti kis műanyag füleket, néhány éve a Szállító 2-ben még visszatekertük az AVI-t az unokatesómmal, hogy átéljük, hogyan vált a Lamborghinivel Jason Statham, most meg egy mezei (azaz városi) SUV-ban is ott értetlenkednek a gombok.
Értem én, hogy előzésnél így gyorsabban megvan a fordulatszám, de ha automatát veszek, akkor jó eséllyel azt akarom, hogy az autó oldja meg helyettem a dolgokat, váltson és gondolkozzon gyorsan, nem akarok én is közbeavatkozni. Szóval, kedves gyártók, ne füleket tegyetek a kormány mögé, hanem csináljatok jó automata váltókat!
Jobbakat, mint ez az 5 sebességes Honda, lehetőleg. Mert ez bizony meglehetősen lomha és lassú felfogású. Itt ugye beleszólni sem lehet abba, ha fent felejti a fordulatszámot, és padlózásra, nagyobb gázadásra is nehezen tudja eldönteni, hogy hány fokozattal is kapcsoljon vissza. Ezt a versenyszámot utcahosszal nyerte az Outlander, a váltója sokkal jobb.
A CR-V motorja azonban benzineseket megszégyenítően halk, hangját alig hallani még gyorsításnál is. A Honda halk dízelmotorja továbbra is halk! A futómű kényelmét sem érheti kritika, ez mintha kissé merevebb lett volna, mint az Outlander, de szinte ugyanolyan a kettő, ugyanolyan jó, kényelmes és élhető. A kátyúkat lazán veszik, a járdapadka egyiknek sem akadály, de ezt egy SUV tesztjében lassan már el sem kell mondani.
A következő fejezetben sorra vesszük az egyes típusok különleges extráit, majd megállapítjuk, hogy melyikben kényelmesebb és kellemesebb ülni!
Mi benne a különleges?
Mitsubishi Outlander
- tolató kamera
- 7 ülés
- bőr üléskárpit, első ülésfűtés
- elektromos ülésállítás a vezetőnek
- 3,3”-os LCD kijelző, érintőképernyővel
- 710W-os, CD-s, MP3-as, merevlemezes hifi, 9 hangszóróval
- navigáció
- 18-as alufelni
- Bi-Xenon fényszórók
Honda CR-V
- CMBS ütközés mérséklő rendszer
- TSA utánfutó stabilizáló rendszer
- 6 lemezes CD-s, MP3-as hifi
- ACC adaptív tempomat
- elöl ülésfűtés, bőr ülés
- elektromos ülésállítás a vezetőnek
A Hondánál meg kell említeni, hogy a tolatókamerát is tartalmazó navigáció 550 ezer forint felárért azért megvásárolható, az Outlander ezt alapáron tudja (a legmagasabb felszereltség esetén).
Ez alapján igazán nehéz lehet dönteni, bár aki sokat közlekedik autópályán, talán már le is tette a voksát a CR-V mellett. Az ACC adaptív tempomat ugyanis az egyik legjobb találmány, amivel elaltathatjuk az autóvezetőket. A tempomatot kiegészítették egy távolságfigyelővel, a rendszer így amellett, hogy képes beállni egy adott sebességre, le is lassít, ha közel kerülnénk valakihez. Meg nem áll, de 20-30 km/h-ig lelassítja autónkat, hogy elkerüljük a nagy erejű becsapódást, ha lehetséges. Vészfékezni is tud, bár ennek a tesztelése meglehetősen szürreális volt: az M1-M7 kivezetőn a megengedett 100-as tempónál észleltem, hogy a felhajtóról épp most sorol be egy kamion a külsőbe.
Megvártam, amíg elég közel kerülünk, majd kirántottam mögé a CR-V-t és a világ összes létező istenéhez, mindenhatójához és megváltójához egy nyelven kezdtem imádkozni. Megálltunk mögötte, kb. 40-re lassultunk, azóta is bennem van az érzés, hihetetlen volt.
Autópályán vehetjük a legtöbb hasznát, ám arra senkit sem bíztatnék, hogy a rendszerre bízza az életét: kanyarodni nem tud, fékezésnél ráadásul megrántja a kormányt, így ha nem fogjuk, könnyen az árokban köthetünk ki. Arra viszont tökéletes, hogy egy kellemes, 160-as tempót beállítva idegeskedés és lábmozdulatok nélkül jussunk el a felhajtótól a lehajtóig.
Az Outlander legkellemesebb extrája meg pont városban az izgi: a 710 Wattos hangrendszer végtelen határok között állítható, mélynyomója pedig a legdurvább tuning partik mezőnyével is felveszi a versenyt! A Pendulum olyan istenien szól róla, hogy arról muszáj megemlékeznem, a hangszórók nem recsegnek, nem ropognak, a kasztni sem zörög, csak dübörög az irdatlan basszus, csiklandoz a magas, a szomszédok, a közlektársak, az utca embere meg nem érti, hogy erre mi szükség van.
A napfénytetőt kezdem megutálni egyébként, ha megveszik, sosem fogják kikapcsolni a klímát, a csillagos eget meg amúgy sem gyakran bámuljuk egy ilyen autóból. A Mitsubishi tetőablaka legalább kinyitható, a Hondánál ilyen lehetőség nincs.
A belső a Honda esetében hűvös, feketés, sötét színekből és egyszerű kijelzőkből jön össze. Szerethető, megkedvelhető munkakörnyezet ez: az otthont azért ennél kellemesebbre, bebocsátóbbra állítaná össze az emberfia. Az Outlander világos bőrülései jól mutatnak, igazán jó hangulatot is árasztanak, de megnézném azt, aki ezt úgy ki tudja takarítani, hogy ne hányja el magát a stoppos, ha egy esős nap után fel akarnánk venni vele.
A legnagyobb különbség természetesen az, hogy a CR-V-ben rengeteg a gomb a középkonzolon, míg az Outlanderben a legtöbb funkciót az érintőképernyős monitoron kezelhetjük. A klímakonzol sokkal profibb, úriasabb a CR-V-ben, az Outlander digitális tekerős megoldása nem igazán tetszik. Ráadásul az nem is kétzónás.
A belső alapján nálam egyébként a CR-V lenne a nyerő. A Honda által sugallt hangulat sokkal jobban megfog, mint a nagy területeket betölteni képtelen Mitsubishié. Előbbiben a gombok is jobbak, a központi kijelző is jobb, bár az Outlander dupla kesztyűtartója lealázza a CR-V dupla kesztyűtartóját. Technikai előnye viszont a vajbőr belsős modellnek az okosan kapcsolható összkerékhajtás: a CR-V-ben ez állandó.
Napestig lehetne sorolni a különbségeket (a jobb fogású Honda-kormánytól kezdve a szebb Mitsubishi váltókarig, a CR-V jobb bajuszkapcsolóit vagy az Outlander látványosabb műszeregységét) és a hasonlóságokat (mindkettő 11.4 litert fogyasztott nálunk, főleg városban), a vége úgyis az lenne, hogy szinte lehetetlen dönteni a két versenyző közül.
Egyrészt ugye vannak mások is a piacon, most már a Ford Kuga is kapható dízelmotorral, a Hyundai most lépett be az ix35-tel, egyszóval ezeken túl is van kínálat (az Outlander Peugoet és Citroen változatairól nem is beszélve), ám mivel ezeket mind vezettem vagy legalább kipróbáltam, talán elmondhatok annyit, hogy ez a kettő a legjobb és a legkívánatosabb a felhozatalból.
Számomra, persze, mert a barátnőm épp most süvöltött bele a fülembe, hogy neki márpedig a Kuga kéne.
Egyszerűen lehetetlen választani közülük. A Mitsubishi zenéjéért élek és halok, a CR-V viszont sokkal jobban illik hozzám, hiába vagyok csak 22 éves. Nekem nem kell a duplakuplungos (drágán javítható) váltó, nem kell az agresszív orr, a zsírkirály érintőképernyős navigáció, még a tolatókameráról is lemondok. De az a hangszett... Mindkettő nagyon sokat tud, de másképp.
Vágjátok hozzám mindkettőt, légyszi! Az árukból egyébként is mást vennék.
Ja, és hogy miért anyahajók? Leginkább azért, mert ahogy elképzelem, ilyen autókat 50 alatt főleg nők akarnak, mert nekik fontosabb a biztonság, mint a kinézet, a tér, mint a praktikum. Egy 40 éves férfitől én egy Skoda Superbet várnék, nem egy Honda CR-V-t.
Eredeti cikk és még több kép, itt.
(forrás: autolabor.hu)
