Menetpróba: Honda Civic 1.8 EXE – Összhangban önmagával
- Részletek
- Megjelent: 2012. február 15. szerda, 22:47
- Találatok: 4331
Erős mezőnyben kell helytállnia a legújabb Civic-nek, lássuk hát, hogy mivel akarja magához édesgetni a vásárlókat.
2006-ban mutatták be a Hondánál a Civic nyolcadik generációját, amit a köznyelvben sokan csak „űrhajó Civic-ként” emlegetnek. Futurisztikus formája megosztotta a közönséget, de praktikusságát, variálhatóságát és csomagtartójának méretét még azok is elismerték, akik inkább a német vetélytársak iránt vonzódnak. Most 2012-t írunk, és itt van a Civic legújabb generációja, ami a japánok szerint megtartotta az előd összes pozitívumát, és kijavította annak hiányosságait.
Hogy ez sikerült-e neki, az a rövid esztergomi tesztút során csak részben derült ki, de így is egyértelmű képet kaphattunk a japán kompakt jelleméről. Kezdeném is rögtön a formával, ami megtartotta az előd gömbölyű karakterét, de szélesebb és laposabb lett annál. A japán mérnökök sokat kísérleteztek a szélcsatornában, aminek eredményeként a kilencedik generációs Civic légellenállási tényezője 12,6 százalékot javult, ami kedvező hatással van a fogyasztásra, viszont jelentősen kihat a designra.
Így lehetséges például, hogy megmaradt a hátsó ablakot keresztülszelő légterelő, ami féklámpaként funkciónál, és a hátsó lámpaburák kidülledő formája sem öncélú stíluselem, hanem az autó mögött keringő légáramlatokat irányítja. Az aerodinamika jegyében alacsonyabb és szélesebb lett az autó orra is, továbbá a lámpatestek már nem érnek össze középen, aminek köszönhetően sokkal morcosabb lett a tekintete.
A vagány kinézet rögtön egy kis rosszalkodásra csábítja az embert, amiben mérsékelten ugyan, de partner az új Civic. Tempós kanyarokban például kifejezetten jól jön, hogy a futómű alkatrészei erősebbek lettek, ami alatt többek közt a megnövelt vastagságú torziós rudat és a hátsó futóműben található, kiváló csillapítású, folyadéktöltésű szilenteket kell érteni. A gyáriak szerint a csatolt lengőkaros futómű még az előző Civic Type R-énél is merevebb, amiből a próbakör alatt annyi érződött, hogy az úthibákat komfortosan kimozogja, nagy sebességnél történő irányváltásnál pedig a kategória egyik legstabilabb autójaként viselkedik.
Érdekes, hogy a modern fronthajtású autókkal ellentétben az új Civic forszírozott helyzetben nem produkál alulkormányzottságot, hanem inkább a fenekét kezdi el óvatosan csúsztatni, igazi örömteli pillanatokat okozva ezzel a sofőrnek. Kormányzása egyébként kellően pontos, az elektromos rásegítésű kormány áttételezése kiváló, a rásegítés mértéke viszont nekem személy szerint túl sok. A kormánykerék kellemes tapintású bőrborítást kapott, de egy kissé csúszós a felülete, ami főként az izzadós tenyerű sofőröket zavarhatja majd.
A vezetési élmény szempontjából dicséret illeti a hatfokozatú manuális váltót, ami egyrészt közelebb került a kormányhoz, ezáltal jobban kézre esik, másrészt olyan finoman jár a fokozatok között, hogy az ember akkor is kapcsolgatni akar, ha ezt a forgalom nem is feltétlen indokolja. A próba során volt alkalmam kipróbálni az ötfokozatú automata szerkezetet is, ami hibátlanul tette a dolgát, és ha kellett, hagyta 6500-ig elforgatni az 1.8 literes i-VTEC erőforrást. Utóbbi teljesítménye 142 lóerő, maximális nyomatéka pedig 174 Nm, ami 4300-as fordulatszámnál jelentkezik, vagyis huligánkodás esetén bizony forgatni kell.
Ilyenkor egyébként nem szökik az egekbe a fogyasztása, alattunk valamivel 8,0 liter fölötti átlagot mutatott, ami kedvező érték annak tükrében, hogy nem egy rokonlátogatásra igyekvő „sunday driver” módjára közlekedtünk az autóval. A kedvező fogyasztásban közrejátszik a szériában járó Start/Stop rendszer is, valamint a bekapcsolható ECO-mód, ami egy zöld falevéllel jelzi, hogy mennyire vagyunk környezetkímélők. Hogy őszinte legyek, ezt mi csak rövid időre aktiváltuk, mivel ilyenkor lagymataggá válik a gázreakció, és az egész autó tompábbnak érződik. Persze biztos sokan értékelik az efféle takarékos, vezetést segítő extrát, de a spórolás megoldható azzal is, ha az ember visszafogja a lábát.
A motorpaletta az említett 1.8-ason kívül még egy 1.4 literes, 100 lóerős, benzines i-VTEC blokkból és a 2.2 i-DTEC dízelből áll. Utóbbi teljesítménye 150 lóerő, maximális nyomatéka 350 Nm, fogyasztása viszont 20 százalékkal alacsonyabb lett, ami azt jelenti, hogy beéri 4,2 liter gázolajjal 100 kilométerenként.
A kilencedik Civic nem csak műszaki téren fejlődött sokat, hanem a komfort terén is, ugyanis tágasabb lett a beltér. Erre a sofőrnek és a jobb egyben helyet foglaló utasnak eddig sem volt panasza, most már viszont a hátul utazók is kényelmesen elférnek. Ugyan a kilátás - főleg a hátsó traktusban - nem sokat javult, de ez az ára a meredeken lecsapott tetőívnek és a vastag C-oszlopnak. A feláras panorámatető persze sokat javít ezen, azzal viszont számolni kell, hogy a fejtérből elvesz néhány centimétert.
Az utastérben felbukkanó anyagok minősége kiváló, és nem csak japánautós mércéhez viszonyítva, hanem ...
A cikk folytatásához és további képekhez klikk ide.
forrás: autolabor.hu
