Leírjuk mi, fehéren-feketén - HBKM összehasonlító teszt - Civic 8. és 9. generáció
- Részletek
- Megjelent: 2012. május 12. szombat, 13:39
- Találatok: 13470
Némi szervezés után, Centrop barátommal sikerült elintézni egy délelőtti, hosszabb távú tesztlehetőséget, a pécsi Honda kereskedés segítségével. Ez így volt egyszerű, hisz ő Dunaújvárosban én Pellérden lakom, teszteljünk hát Pécs környékén..
Egy délelőttre a Honda Steba rendelkezésünkre bocsátott egy új, fehér 9. generációs, 1.6-os sedant. Ezt hasonlítottuk össze Péter 6 éves, 160e km-t futott, 8. generációs, 1.8-as fekete sedanjával. Innen van a főcím ötlete is.
Első pillanatban látszik, hogy két teljesen különböző karakterű motorral szerelt autót próbálunk összehasonlítani, ami szinte lehetetlen – vagy mégis megoldható? Cikkünk végén ez is kiderül.
Mindkét modell török gyártmányú, nyugodtan kijelenthetjük, alapozva a személyes és a szerviz tapasztalatokra, hogy a török Honda gyár precíz, becsületes munkát végez. Én, mivel már teszteltem az új sedant, leginkább Péter 6 évet és jóval több, mint 100e km-t teljesített, ráadásul ennek jó részét Budapesten futott autójára voltam kíváncsi, hisz ez igénybevétel szempontjából majdnem megegyezik a Párizs-Dakar verseny viszontagságaival.
A menetpróbán kiderült, hogy az 1.8 i-vtec motor mit sem vesztett erejéből, úgy teszi dolgát, mint új korában. Nem lett zajosabb, alulról húz, nem idegen neki a magasabb fordulatszám sem. A sebességváltó példa értékűen könnyen, mégis határozottan kapcsolható, sok európai gyártó fél karját odaadhatná ezért a használt példányért.
A kocsi lengéscsillapítói jól fognak, érzésre nem lágyultak még el, korrekten lekezelik a karosszéria lengéseit.
Amin nagyon meglepődtem, mert bizony mást vártam, az a belső térben hallható zajok, zörejek. Na, ez az, ami nincs! Semmi sem zörög, nem nyikorog, a műszerfal felől – ellentétben az 5 ajtós 8. generációs Civic-el – nem érkezik bántó hang! A kocsi zajszigetelése jó, de majd Péter értékeli az újat, az szerintem még csöndesebb a beltérben.
Az, hogy minden kezelőszerv és funkció működik szóra sem érdemes, ez teljesen természetes a Hondától.
Persze a futott 160ekm nem múlhatott el nyomtalanul, de ez nem az autó és a vezető hibája. Az üzemeltetési körülményeket figyelembe véve természetes kopás, hogy a kuplung már lent fog, lassan csere érett, a kopott betétekkel és tárcsákkal a fékek fogáspontja már nem olyan határozott, nagyobb pedálerőt is igényel. Itt a fékeknél említeném meg, hogy az új modellt nagyobb tárcsákkal és szerkezettel szerelték fel, ezzel jelentősen javítva a tényleges fékhatást.
A kormány nagyon kicsit egyenes futás esetén balra áll, a kocsi kicsit jobbra húz. Most téli gumi volt rajta, majd a nyári váltáskor meg kell figyelni. Ha a hiba fennáll, akkor egy futómű állítás szükséges, bár ezt azért nyári gumira való átálláskor érdemes elvégeztetni. A mai gumi árak mellett egy esetleges rendellenes gumikopás nagyon nem kifizetődő.
Ugyanígy, a lassan aktuális féktárcsa és betét cserék esetén a fékolaj csere is nagyon ajánlott. Ezt persze a szervizek szeretik elszabotálni, de a fékolaj higroszkopikus, nedvszívó hatású, valamint a kenőképessége is romlik. Csere után könnyű fékpedál működtetéssel, valamint határozott fogásponttal hálálja meg a beavatkozást.
Összesítve nagyon jó benyomást szereztem a kocsiról, érződik a régi legendás elnyűhetetlen Honda jelleg.
Tipikusan az a típus, amit egy élelmes magyar kereskedő némi külső-belső kozmetika után 80e km-t futott női vezető által használt kocsiként visz ki a piacra.
Sajnos az a „baj”, hogy aki nem tudja lenyomozni a kocsi előéletét, soha sem fog rájönni a csalásra, annyira tartós és jó minőségű a kocsi, kívül-belül. Amennyiben az új modellnél is ilyen munkát végeztek a törökök – miért ne végeztek volna –, akkor bátran ajánlható modell, akár használt autóként is.
Következzen akkor Péter tényleges külső, belső valamint vezetéstechnikai összehasonlítása, mivel ténylegesen 6 évet használva saját autóját az ő benyomásai az új modellről az igazán meghatározók.
Először is köszönöm Gyurinak, hogy megteremtette a lehetőségét az új Civic kipróbálásának.
A Fórumon az első képek alapján nagyjából mindenki kialakította a véleményét a kinézetésről, nem tettem ezt másképp én sem. A vezetési élményről, az érzésről, a „benne ülésről” viszont nem sokat lehetett tudni, csak a hivatalos örömódákat hallani. Ez, értelemszerűen nem jött át a képeken.
Külsejét tekintve a legfontosabb megjegyezni., hogy míg fényképen nem igazán meggyőző a kinézete, élőben teljesen más. Határozottan jó irányba mozdultak el az előző generációt nézve.
A 8. generációnál újdonság volt a forma, de az csak a 9-nél derül ki, hogy bőven volt még mit javítani rajta. Az új karosszéria sokkal kidolgozottabb, a részletekre jobban odafigyelő, sokkal markánsabb lett, mint az elődje.
A leglátványosabb változás számomra az orr rész gömbölydedebb hatásaitól való elrugaszkodás az élek irányába. A két autó egymás mellé állítása során a 8. generáció kerek stílusa teljesen jellegtelennek tűnik. A korábban említett részletekre jellemző, hogy az orron kialakított alsó él a kocsi oldalán is végig fut, így kellemes összhangot mutat.
Ebbe a stílusba kapcsolódik a Gyuri által már korábban leírt, az első kerékív felső részétől induló a kilincseken végighúzódó, egészen a csomagtérig elnyúló másik dizájnelem kidolgozottsága is
Szemből nézve a fényszórók változtatása jó hatással volt a kinézetre és jó ötlet volt a korábbi szögletes ködfényszóró oválisra cserélése is.
A motorházfedélbe pedig – Gyuri elmondása szerint – nem csak kinézetre volt jó ötlet beletenni a szélvédőig húzódó éleket, de aerodinamikai szempontból is hasznos volt.
A motorház és szélvédő által bezárt szög érzésem szerint a korábbinál is nagyobb lett, ami kinézetre egységesebb képet mutat, bentről viszont ugyanúgy nem látni a motorházfedelet. Nem mintha ez probléma lenne.
Ahogy korábban elhangzott, fehér autót próbáltunk ki és ha a kocsi hátuljához megyünk – a fekete-fehér örök párbajtól eltekintve –, ez az egyetlen rész, aminél most tényleg úgy gondolom – ennek az autónak a fekete szín sokkal jobban áll, mint a fehér. Az ok pedig a hátsó lámpa formája már az első képeken és élőben is úgy éreztem, hogy nem igazán szép, nem való oda. Aztán megnéztünk egy sötétszürkét a szalonba, annál pedig kifejezetten tetszett – szóval újra egy pont a fekete autóknak. J
A belsőnél a 8-nál és a 9-nél is nagyon szimpatikus, hogy minden a vezető köré van építve. Nem igazán kell messzire nyúlkálni, ha bármilyen eszközt is szeretnénk használni. Akinek újdonság az autó, azt szokta mondani, hogy „űrhajófílingje” van az egész belső térnek. Ez is jó megfogalmazás, viszont lehet, hogy az elmúlt 6 év miatt, én nem ezt mondom – csak annyit, hogy szeretek benne ülni. Azt hiszem, ebben minden benne van.
Ami az újban számomra furcsa, hogy a felső kijelző rész inkább szögletesre, az alsó inkább kerekre van csinálva. Nincs meg bennük az összhang. Ekkor viszont Gyuri felhívta a figyelmem, hogy az enyémben is így van megcsinálva. Kiderült, hogy a kormánybeállításom miatt nem figyelek erre már, szóval ki odafigyeléssel az új Civicben is kiküszöbölhető ez a zavaró tényező.
A felhasznált anyagok a kategóriához számomra teljesen megfelelő, a felszereltsége viszont jóval felette van. Jó Honda módra a korábbi felsőbb kategóriás kütyüjeit most már ebbe az autóba is beletette.
A korábban a szélvédő alatt lévő első hangszórókat most az A oszlopra tették fel, köszönhetően annak, hogy a miénkben még meglévő kis ablak rész az ajtó és A oszlop illeszkedésénél kikerült – szerencsére. Nem igazán értettem, hogy nálunk arra miért volt szükség. Most viszont helykihasználás és látás szempontjából is javult a helyzet.
A Gyuri által korábban említett zajszűrés számomra példás. Nem igazán emlékszem, hogy amikor 6 évvel ezelőtt kigurultunk az autónkkal, a miénk is ennyire halk lett volna – egyszerűen az összbenyomás élményével voltunk elfoglalva. A mostani állapotot figyelembe véve viszont elmondható, hogy ég és föld a kettő – a 9. generációs javára.
A műszerfalon igazából egy zavaró tényező van, de ez visszatérő probléma. A középső szellőzőnyílásokat nem lehet elzárni. Ennyi idő után sem tudtam rájönni, hogy ez miért jó, de Hondáék csak nem akarnak leszokni róla.
A helykínálat számomra teljesen megfelelő mind elől, mind hátul. (190 cm feletti magassággal rendelkezem)
Vannak sokkal kényelmesebb kocsik is, de a kategóriájának minden igényét kielégíti.
Ami igazán hiányzik belőle, hogy a háttámla derék részét még mindig nem lehet állítani. Ez az autó teljesen jól használható már hosszú távú utazásokra is és több órányi egy helyben ülésnél nagy szükség lenne a megfelelő háttámla beállításokra.
Amire nem emlékszem, de remélem a korábbi hiányt pótolták és van benne ülésfűtés.
Indulás előtt, még amit találtam végignyomkodtak rajta, hogy a kijelzőket megnézzem/megtanuljam. Szerencsére könnyen felismerhető rajta minden, jók a visszaigazolások. Nagyon jó ötlet, hogy a tolatókamera/radar képét is a felső kijelző együttesbe rakták be a menü részhez és nem kell máshova nézni tolatáskor sem.
Elindulás után az első szembeötlő dolog a kocsi folyamatossága. Manuális váltósat próbáltunk ki, mégis ez a legjobb szó rá talán. A klasszikus „rúgás” a felső tartományban, mely a miénkben már csak halovány kis ugrás, ebben a modellben teljesen eltűnt. Folyamatosan húz, mint ahogy egy laikus – jelen esetben én – elképzeli, amikor az i-vtec működését magyarázzák.
A gázreakciók talán valamivel jobbak, mint az előző generációban, de az igazi közvetlenséget még ez sem adja vissza igazán.
A kormánymozdulatokra nagyon jól reagált. Gyuri elmondása alapján – ezt valamiért elfelejtettem kipróbálni – minél gyorsabban megyünk, a szervo annál keményebbre vált. Ez a 8. generációban nincs benne, ami szerintem hiba, de öröm volt hallani, hogy orvosolták a problémát.
A váltója nagyon kellemes, ez megmaradt – végül is ami jó, azon ne változtassanak.
A fékek jobbak mint nálunk – kisebb erőkifejtéssel jobb hatást lehetett elérni, ráadásul határozottabbnak is éreztem.
A futómű talán valamivel puhább lett, ez viszont számomra a szubjektív kategória. Valaki azt szereti, ha minden bukkanót elnyel, valaki pedig érezni akar minden rezdülést. A Honda talán inkább az utóbbi, sportosabb irányba képviseltette magát eddig, ebben mintha elmozdulás lenne a másik irányba, de egyelőre nem óriási léptékkel.
Apró, bár annál kellemesebb figyelmesség, hogy ha emelkedőn akarunk elindulni, akkor érdemes elfelejteni a kézifékes indulást, akinek eddig szüksége volt rá. Álló helyzetben, sebességbe rakva, a kuplungot kinyomva ugyanis a kocsi 1-2 másodpercig megáll, majd csak ezután kezd el hátrafele gurulni. Érdekes módon ehhez kellett a legtöbb idő, hogy hozzászokjak, de tetszik, hogy ilyenre is figyelnek.
Végezetül:
külsejét tekintve a korábbi, új stílusú karosszéria sajátosságait meghagyva, jó irányba mozdultak el a tervezők, sokkal karakteresebb megjelenést biztosítva – akár még a méretnövekedés lehetőségét is felvillantva.
A belső rész kellemes, kényelmes vezetést biztosít, semmi ne vonja el a vezető figyelmét a feladatáról és minden tekintetben a segítségére vannak a műszerek elhelyezése is.
A motor karakterisztikáját nézve a 8. generációs markánsabbnak tűnik, de ennek oka lehet egyrészről a zajszűrés, másrészről, hogy a mienk 1.8-as, a kipróbált 9. generációs pedig 1.6-os. Kíváncsi leszek az új 1.8-ra, hogy mekkora különbség lesz.
Összességében elmondható, hogy újra nagyon jó kocsit raktak össze a törökök annak ellenére is, hogy az 5d-s verzióban a többség véleménye által több a profizmus pl. a belső kidolgozottságot tekintve.
Még egyszer köszönöm Gyurinak, hogy elintézte a menetpróbát, köszönöm a Honda Ste-bának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az autót és köszönöm a szervizüknek, hogy míg próbáltuk az újat, a jobb első fényszóróm problémáját és az első elem illeszkedési problémáját is megoldották.
szerző: Öreg Kergyu & centrop
