FR-V 1,8 Comfort - teszt

Világszerte jó piacuk van a nagy, sokszemélyes egyterűeknek, így egyik gyártó sem engedheti meg magának, hogy ne induljon ebben a kategóriában. Ha pedig valami különlegességet sikerül összehozni, az tuti siker lehet.

frv1

Formája a bálnatermet ellenére sem tűnik túlzottan bumfordinak. Hosszában nincs is semmi extra, a mérete teljesen megegyezik bármely személyautóéval, de a kocsi 1810 milliméteres szélessége már figyelemreméltó.

Erre szükség is van, mert a Hondánál másként képzelték el a sokszemélyes autó fizimiskáját, mint a hasonló modellel jelentkező konkurensek. Kívülről csinos az FR-V, bár igazán magával ragadó részletet nem nagyon találunk rajta. Oldalt és hátul hatalmas ajtó, elöl szögletes vágású lámpa, letisztult vonalak, de semmi igazán ütős.

A nagy varázslat csak belül vár az autósra. Ellentétben más hat-hétszemélyes egyterű modellel, itt nem a csomagtartóba bepasszírozott, harmadik üléssorként funkcionáló lócán kell kuporogni a hatodik utasnak. A Hondánál úgy gondolták, inkább oldalra terjeszkednek, és megmaradnak a két üléssornál, de mindegyikbe három fotelt szereltek. Ez elöl a leghasznosabb, ahol menet közben nem a váltóalagútnak kell dörgölőznünk, hanem ezt számunkra sokkal kedvesebb teremtéssel is megtehetjük, és közben a váltó sem zavar. Tiszta főnyeremény.

Hogy ezért ne kelljen ikarusznyiszéles járgányt építeni, a középső üléseket mindkét sorban kicsit el lehet tolni előre vagy hátra, attól függően hol van szükség nagyobb lábtérre. Így vállban nem érnek össze az utasok, de a középső ülésbe ne a csapat legszélesebb vállakkal büszkélkedő alakját parancsoljuk.

Az előre-hátramozgatáson felül az ülések háttámlája lehajtható, lehet belőlük pohártartót elővarázsolni, alattuk pedig praktikus rejtekhelyek találhatóak. Ha pedig végképp nincs rájuk szükség, akár a padlóba is teljesen bele tudnak olvadni. Szóval jó ideig el lehet velük játszadozni, amíg minden lehetséges variációt felderítünk.

frv2

A belső megtervezésénél mintha cél lett volna, hogy minden máshol legyen, mint ahol megszoktuk. A vezetőtől balra előre kerültek az ablakemelők kapcsolói, amiket csak előrehajolva lehet rendesen elérni. A fűtés és a szellőzés kapcsolóinak kiagyalója is biztosan csak kegyelem kettessel csúszott át az ergonómia szigorlaton. Hogy miért jobb a sok nyomógomb a tekergetős szabályozásnál, azt nehezen tudná bárki is megmagyarázni.

Az egyre divatosabb tehénbunda helyett a járgány üléseit jóféle plüssbe öltöztették. A sötétkék szövet kellemes tapintású, és nemcsak az utasok feneke alá jutott belőle gazdagon, hanem az ajtókra is.

Az üléspozíciót nehéz belőni az FR-V-ben, a pedálokkal még össze lehet hangolni valahogy a 190 centis magasságot, de ha a váltót is el akarjuk érni, akkor kénytelenek vagyunk kompromisszumokat kötni. Ennek ellenére hamar megszokható a furcsa, de mégis csinos váltókar használata, amely egyáltalán nem zavarja a középen helyet foglaló ember személyes terét. Nekem annyira sikerült rászokni a könnyen, de mégis határozott pályán kapcsolható hatfokozatú szerkezetre, hogy a teszthét végén, amikor visszaültem egy szimpla személyautóba, néhány pillanatig nem értettem, miért nincs benne váltó. Aztán meglett és kiderült, hogy a jól bevált helyen azért mégis kényelmesebb a használata.

frv3

Nagy kedvenc a kézifékkar, amely szintén teljesen másként néz ki, mint egy hagyományos rögzítőfék. Jó dolog, hogy nem lábbal kell vacakolni, nem száműzték a sofőr bal oldalára sem és mégsincs útban.

Az autó orrában dolgozó 1,8-as benzinmotortól mindenki igen sokat várt, hiszen ugyanezt már az egekbe dicsérték a kollégák többek között a Honda Civicben is. Az FR-V-ben már nem annyira meggyőzően mozgatja a másféltonnás vasat, és ez hat emberrel, csomagokkal csak tovább romlik. Ennek ellenére nekünk elég volt a 140 fős ménes, nagycsaláddal meg úgysem ildomos ész nélkül, százezerrel autózni.

Az 1,8-as motorral felszerelt FR-V nálunk átlagosan 9,8 liter benzint nyakalt be 100 kilométeren. De ne legyünk igazságtalanok, ebben benne volt a nyár eleji fórumtalálkozó is, ahol néhányan mindent megtettek azért, hogy tartósan a piros mező környékén lássák a fordulatszámmérő mutatóját. És ez nem megy büntetlenül.

frv4

Vezetni pont olyan, mint amit első ránézésre feltételeznénk róla. A kategóriában megszokottnál alacsonyabb, de szélesebb termet autópályán sem túl zajos, legfeljebb a szél zavarhat egy kicsit, de a motortérből nem szivárog be szinte semmi az utastérbe.

Eredeti cikk, még több kép és műszaki adatok, itt.

(forrás: vezess.hu)