Az első erőforrások nagy jelentőséggel bírtak Japán közlekedésének helyreállításában a háború után. A korábban mezőgazdasági járművekben használt kétütemű Mikuni motorok primitívek és aprók voltak, rossz hatásfokon működtek, és a legnagyobb jóindulattal sem voltak tiszta üzeműnek nevezhetők. Azonban kis méretüknél fogva be lehetett őket szerelni egy kerékpár vázába, igaz, a vezetőknek emelkedőkön pedálozniuk kellett. Ám a pusztulásból talpra álló országban a legkezdetlegesebb motorizált jármű is létfontosságú volt. A mindig túlzsúfolt buszok és vonatok megbízhatatlanul jártak, a személyautók pedig az üzemanyag-hiány miatt gyakorlatilag hasznavehetetlenek voltak. A sebtében összetákolt moped azonnal sikeres lett. Tömegekben özönlöttek a vásárlók, hogy hozzájuthassanak a naponta egy példányban gyártott Honda kerékpár-motorhoz.