Honda F1 történelem I.
- Részletek
- Készült: 2008. december 05. péntek, 13:33
- Megjelent: 2008. december 05. péntek, 13:33
- Találatok: 6223
1964-1968
A Honda gazdag és irigylésre méltó öröksége a Formula 1 Világbajnokságon immár több mint negyven éves. Ám a Honda első versenyeit nem négy, hanem két keréken vívta. Miután az Isle of Man TT versenyen és más futamokon elért sikereivel a márka jó hírnévre tett szert, mint világszínvonalú motorkerékpár-gyártó, a Honda lelkesen látott hozzá személyautó-technológiáinak továbbfejlesztéséhez az élsportban, s ezért már a 60-as évek elején tudatosan készült a Formula 1-es szereplésre.
Az izgalmas projekt 1963-ban kezdett alakot ölteni, amikor év végére a Honda 1,5 literes RA270E kísérleti motorját saját fejlesztésű acélcső térvázra építette rá. Ezt az alvázat kizárólag tesztelési célokra építették, mivel egy szerződés értelmében a motort a Lotus-csapat használta a következő szezonban. Ám 1964 februárjában a brit csapat kilépett a projektből, s így a Hondának vagy el kellett volna halasztania belépését a Formula 1-be, vagy saját csapatot létrehozva indítani saját motorját és versenyautóját. A kezdeti haladástól felbátorodva a Honda vállalta a hatalmas kihívást, s úgy döntött, hogy benevez a versenysorozatba. A gyorsan közeledő szezonkezdetre új, RA271E jelű motort készítettek, amely teljesen új, alumínium panelekből készült önhordó kocsiszekrénybe került. Bizonyítva a cég eredeti ötletességét - amely később is a Honda Formula 1-es műszaki megoldásait jellemezte - a V12-es motort keresztben építették be.
Az első Honda F1-es versenyautó a félelmetes, 22 kilométeres Nürburgringen mutatkozott be augusztusban Ronnie Bucknummal a volánja mögött. A fiatal amerikai az első tíz között autózott, amikor a megrongálódott felfüggesztés miatt kiállni kényszerült. Egy hónappal később Bucknum ismét megmutatta, hogy milyen nagy potenciál van az RA271-ben, mert a híres monzai versenypályán az ötödik helyről kényszerült feladni a versenyt túlmelegedés és fékproblémák miatt. Az Amerikai Nagydíjon sem sikerült célba érnie.
Az 1964-ben futott első három Nagydíj tapasztalataiból okulva a Honda mérnökei keményen dolgoztak a szezon szünetében, hogy ellensúlyozzák a négy keréken zajló versenyek tapasztalatainak hiányát. A csapat sikert akart kovácsolni a modern RA271 motor potenciális előnyeiből, hiszen a motor legnagyobb teljesítménye 230 lóerő volt, vagyis több mint tíz százalékkal volt erősebb riválisainál.
A csapat még esélyesebb lett a sikerre, amikor a tapasztalt Richie Ginther lett Bucknum partnere, és a csapat két autót indított. A kaliforniai versenyző érkezése az eredményekben is kezdett megmutatkozni - Ginther szerezte a Honda első világbajnoki pontját Belgium legendás spa-francorchamps-i pályáján júniusban, s állt első helyen a Brit és a Holland Nagydíjon is.
A szezon és egyben az 1,5 literes motorok utolsó versenye Mexikóban volt - utóbb ez a Honda számára is mérföldkőnek bizonyult. Ginther a rajtnál megszerezte a vezetést, és sikerrel verte vissza az ellenfelek támadásait, így a tizenegyedik futamon a Honda máris megszerezte az első futamgyőzelmet. Tovább fokozta az ünnepi hangulatot, hogy Bucknum ötödik helyen végzett.
A Honda történelmi Formula 1-es győzelme után azonnal megkezdődött az új motor és az új autó tervezése az 1966-os szezonra. Az új szezonban háromliteres motorokkal lehetett indulni, s a Honda gondolkodott a V12-es és a V16-os konfiguráción is. Végül a tizenkét hengeres mellett döntöttek. A motor ismét erősebb volt, mint a vetélytársaké, ugyanakkor nagyobb tömege miatt még nagyobb hátrányban volt. Ginther a szezonnyitón, Olaszországban a második helyen állt, de az egyik gumi felrobbant, majd Amerikában váltóprobléma akadályozta meg abban, hogy a dobogón végezzen.
1967-ben a Honda összes figyelmét egyetlen autóra koncentrálta, amelyet John Surtees vezetett - az egyetlen ember, aki két és négy keréken is világbajnoki címet tudott szerezni. Surtees háromszor is az első hatban, azaz pontszerző helyen végzett a szezon első hat versenyén, majd elérkezett a szenzációs RA300 motor bemutatkozása Monzában.
Miután hatalmas csatát vívott Jim Clarkkal (Lotus-Cosworth) és Jack Brabhammel (Brabham-Repco), Surtees - két tizedmásodperces előnnyel - elsőként robogott át a célvonalon. Az első versenyét drámai körülmények között megnyerő RA300 volt a Honda versenymotorja a szezon hátralévő részében. A vállalat bekerült a Formula 1 elitjébe, hiszen a konstruktőrök világbajnokságában a negyedik helyet szerezte meg, és Surtees szintúgy negyedik lett az összetett egyéni versenyben. A mind jobb eredményekre alapozva a Honda ötödik szezonja előtt nagyon bizakodó volt a hangulat a csapat háza táján.
Az újabb sikerek reményében a Honda új alvázat fejlesztett ki, ez volt az RA301. Az autónak merevebb karosszériát kapott, s a magnézium alkalmazása miatt elődjénél számottevően könnyebb is lett. Az RA301 vízhűtéses V12-esét alaposan átdolgozták a teljesítmény növelése céljából.
Ám annak ellenére, hogy sokszor megszorongatta ellenfeleit, az RA301-est üldözte a balszerencse. Műszaki problémák miatt Surtees-nek Spanyolországban és Monacóban úgy kellett kiállnia, hogy az első háromban is végezhetett volna, majd egy futóműprobléma Belgiumban a biztos győzelmet vette el a csapattól.
A csapatnak a Francia Nagydíjig kellett várnia első pontjaira a szezonban; itt Surtees második lett. Az angol az első rajthelyről indulhatott (ez volt a Honda első ilyen rajtpozíciója), és vezetett is Monzában, de balesetet szenvedett, amikor egy előtte megpördült autót próbált kikerülni. Mexikóban, a szezonzárón ismét vezető helyről kellett kiállnia gumiproblémák miatt.
Az 1968-as év számos problémája oda vezetett, hogy a Honda két teljesen külön autó fejlesztésébe fogott. A vállalat új, léghűtéses személyautóinak népszerűsítése céljából a Honda arra utasította mérnökeit, hogy fejlesszenek léghűtéses F1-es versenyautót. A V8-as blokk a könnyű RA302-es karosszériába került be, amelyet külön az új léghűtéses motor számára fejlesztettek ki.
A Honda mérnökei mindenképpen feledtetni szerették volna az 1968-as szezon kudarcait, s ismét sikereket elérni 1969-ben. Augusztusban megkezdődött a munka a teljesen új autón, amelybe kis tömegű és vízhűtéses V12-es motor került.
Ám mindössze három hét elteltével a Honda bejelentette, hogy átmenetileg visszavonul a Formula 1-ből. A vállalat versenytevékenységei másfél évtizeden át szüneteltek, mert a Honda erőfeszítéseit és forrásait arra fordította, hogy új kihívásoknak feleljen meg.
Hatéves Formula 1-es pályafutása alatt a márka - személyautó-gyártóként - szinte a sötétben tapogatózott, s az aktuális tervek szerint ezen a területen kellett vezető szerepre törnie. A Formula 1-ben szerzett rengeteg tapasztalat és tehetség a következő években a Honda közúti modelljeinek fejlesztését gazdagította.
(forrás: honda.hu)
