Legend: az első méterek

Részletek

Készült: 2008. december 17. szerda, 09:24

Megjelent: 2008. december 17. szerda, 09:24

Találatok: 16288

Hihetetlen, de igaz: belevághattam a Honda új zászlóshajójának tartós tesztjébe. Várakozásaim hatalmasak voltak, elvárásaim nem kevésbé. Mint ki fog derülni, az autó nagyon jó a legapróbb részletekig. Talán pont ezért tudom tépkedni a (gyakorlatilag nem is létező) hajam néhány apró dolog miatt.

Kb. egy hónapja van szerencsém próbálgatni egy - talán a legszebb színösszeállítású - fekete, bézs belsős Honda Legendet. Az átvétel mondjuk, hogy simán zajlott, mivel az elsők között tehettem a puffert egy ilyenbe, és az autóhoz kapott angol nyelvű manuel egy csőd, így szerintem ebből az eseményből többet kihozni tényleg nem lehetett. (Az autót zöldkártya nélkül vettem át, mindenféle habogás kiséretében. Mint kiderült, az autó nincs benne az adatbázisban, és negatív értékeket tud produkálni, így szerintem nem vesződtek vele. Nekem is fél napot vett igénybe átvágni a computert. Azt meg sem írom, milyen autó értékeivel ment át...) Ennél nagyobb fájdalmam, hogy a törzskönyvem szerint nekem egy Honda KB1-em van. Ez ugye azt jelenti, hogy sem az importőr, sem a kereskedő nem jelentette le a típust. Ez nem nagy baj persze, de ha 200 év múlva eladom a kocsim, és arra emiatt kis a-t adnak az eredetvizsgán, akkor valaki szorulni fog, de nagyon.

Az alapfunkciók jó része az Accordban is megvan, így ezeken hamar túltettem magam, a többi részlet kézenfekvő, így azt meg szinte az anyatejjel szívtam magamba. Persze ne gondolja senki, hogy még ezenfelül nem maradt vagy ezer olyan funkció, amellyel viszont komoly összeszokást kellett kezdenem. De nézzük sorban!

Az autó külseje nem kihívó, de nem is jellegtelen, mondjuk úgy, századik ránézésre is kellemes a szemnek. Harmonikus vonalak, semmi flikk-flakk, amolyan szelíd erőt sugárzó. Ezt az öszhangot talán az autó legrondább eleme töri meg: az első rendszámtáblatartó. Bumfordi, szerencsétlenül illeszkedő műanyag darab. És én még az Accord rendszámtáblatartóját fikáztam anno! A hülye magyar szabályozás miatt persze a kicsi rendszámnak még a gondolata is ugrik, a nagy pedig túl nagy, mert nincs az első lökhárítónak olyan pontja, ahova gányolás nélkül, elegánsan fel lehet helyezni. Ergo: hegyes az eleje.

A hűtőmaszk Honda jele alatt ott a radar, ami kicsit naggyá teszi a jelet (mások szerint, mert szerintem erre a hodályra pont ekkora kell), viszont pont a radar teszi majd az előzéseket és az autópályán való nyomulást hihetetlenül érdekessé. A lámpák kanyarkövetőek, amiből eddig csak azt vettem észre, hogy kanyar után, megállásnál nagyon mókás, ahogy a fénycsóvák mint a golyó visszarántják magukat egyenesbe, ez roppant látványos. Maga az autó is egyébként szinte két életet él. Egyet nappal és egy fényjátékkal telit éjszaka. A fényszórók elfordulásán kívül nyitáskor a kilincsekbe épített erős fényű fehér ledek világítanak, így adva sajátos hangulatot már a nyitásnak is. Ha ez megvan, akkor belül pedig mindent (lábtereket, műszerfalat, belső kilincseket, ajtózsebeket(!)) eláraszt a szolid kék fény, ami a bézs belsőn iszonyú jól mutat. Nyitottam - csuktam már pusztán csak élvezkedésből...

Kívülről ezen az autón a babakocsikeréknek kinéző 17-es felnik érdemelnek még szót, amelyek masszívnak hatnak, és eltakarják az amúgy gyönyörű és nagyon hatásos négydugattyús féknyergeket. Az európai modell megkapta az USA-ban 2006-ig gyári extraként kérhető pici hátsó szárnykezdeményt, amiről én simán le tudtam volna mondani, de sokak szerint "hú de jó"! Végre tetőablakos autóban ülhetek, ez nagyszerű. Elhúzva már 70-nél zavaró a szélzaj, billentve 100-nál, így legtöbbször csak a belső takaró van elhúzva.

A belső tér gyönyörű, ez vitathatatlan. És tisztántarthatatlan, ez is vitathatatlan. Az USA-ban évek óta létező bézs színű gumiszőnyeg az EU-ban még nem kapható, a gyári szövetszőnyeg pedig még egy árnyalattal világosabb is, mint az alsó kárpit. Mekkora ötlet...! A fabetétek igaziak, furcsa mód nem is nagyon vonzzák a port. A néhány ál-alumínium darabkáról le tudtam volna mondani szintén, de elismerem, hogy ezekkel is megvan a kívánt belső összhang.

A beltérben minden elektronikus, egy könyv kevés lenne mindent leírni (persze nem egy olyan könyv, mint amit kaptam hozzá). A kormány félrehúzódik beszállásnál, ha a deréktámaszos, fűthető/hűthető üléseket memorizálom (2 db memóriahely), automatikusan megjegyzi a kormányállást és a tükrök állását is. A kormány lehetne 2 cm-rel jobbra, mert eddig úgy látom, minden állásában belelóg egy picit a jobb oldali műszercsoportba, de az sincs kizárva, hogy én vagyok a kancsal. Nagy fájdalmam, hogy a kulcsnélküli rendszer kimaradt, de azt még jobban sajnálom, hogy a távirányító-programozhatóság, ami az RL-ben alap, szintén kimaradt. Cserébe van multiinformációs kijelző, ami nekünk európaiaknak nem köszön indításkor, viszont kellő elővigyázatosság nélkül simán elállíthatunk egy csomó paramétert az autón.

Része az autónak a bluetooth-os kihangosító 50 nevet tároló telefonkönyvvel, amelyet hanggal aktiválhatunk, és amibe hangvezérléssel vihetünk be neveket. Menőn hangzik, de nekem két nap előkészület után fél napig tartott párosítani a telefonomat az autóval (azóta biztos gyorsabban menne, eddig összesen hat telcsit hajlandó felismerni). Ja, ha olyan hív, aki benne van a telefonkönyvben, természetesen nem azonosítja, mert kimondani nem akarja, kiírni meg nem tudja. Az egyik legnagyobb gondot - szégyen ide, szégyen oda - az idő beállítása jelentette, mivel a manuel egy fekália. Két nap után a navigáció kiskönyvében láttam egy képet, amelynek a jobb felső sarkába oda volt írva, hogy settings. Na, uzsgyi, meg is találtam, azóta pontos a vekker.

A Legendben mindig hatalmas csönd van. Hogy most ez az eleve jó szigetelésnek vagy a zajkioltó rendszernek köszönhető-e, nem tudom, de nagyon élvezem. A motorhang csak akkor tör be egy picit, ha négyezer felett pörög a mozdony, de a váltások hangjáért ez egy cseppet sem kellemetlen. Apró észrevétel: ebben az autóban 140-től valami cicereg a bal oldali küszöb felől. Alig hallható, de van. Fene ott egye, ha ennek forrását megkerestetném garanciában, valószínűleg hülyének néznének, majd megcsinálnák, és akkor meg máshol fog ciceregni. Így marad.

(Ha valami fontosat kihagytam volna, majd megírom később. Tervezem, hogy a technikai újdonságokról részletesen egy másik cikkben szólok.)

A haladás pont olyan, mint utazni. Nyugis, de roppant meggyőző. Még járatom, így olyan húde dolgokról nem tudok beszámolni. Jól gyorsul, a váltója nagyon intelligens, szinte érzi, mit akarok. Mikor álló helyben kapcsolom a fokozatot, hallani néha kicsi csattanást, ez aggasztott is, de ha meleg a motor, és türelmesen kapcsolok, nincs ilyen jelenség. Hátramenetkor a tolatókamera bekapcsol, ami ugyan főleg napsütésben kutyagumit nem ér, viszont autóra tolatásnál, padkához állásnál nagyon jó. A kormányon lévő fülekkel talán ha kétszer kapcsolgattam próbaképpen. Elég mókás, de akkor is lassan vált fel és vissza. Mindegy, jól mutatnak a fülek. :)

A motor a már unásig ismételt 3.5-es V6-os, ami csöndes, megy mint az állat, morog, mint egy mozdony (és nem látszik belőle semmi). És eszik is, mert étvágya az van, még ha ebben a kategóriában elég jó is. Országúton mondjuk 10.5-12 liter, de városban mutatott már a kompi 17,4-et is. Ez van. A fékek brutálisak. Mivel nem igazán érezni az autóban a sebességet, csak az óra mutatja, ezért ha fékezni kell, erre a rendszerre lehet számítani. Eddig egyszer kellett nagyot fékeznem egy láma miatt, majdnem állóra, de akkor tényleg csak az az ember első mondata, hogy húúú ba...eg! A lassulása elképesztő!

A leggyakoribb kérdés, amit kapok, hogy: na, milyen az a nagyszerűnek mondott négykerékhajtás (sh-awd)? Nem tudom. Az autó bejáratás alatt van. Ha látom a kijelzőn, hogy mennyi hajtást kap egy-egy kerék, akkor ugye nem kanyarodok, ha pedig kanyarodok, akkor a kormány takarja a kijelzőt. Így aztán fogalmam nincs, hogy az autón magától ennyire stabil-e a jó futómű, vagy a 235-ös Yokohama Advan Sportok okán, vagy tán már dolgozik az sh-awd rendszer. Majd talán télen.

Nos, az első méterek után azért el tudom mondani, hogy azt kaptam, amit vártam már évek óta. Biztos vagyok benne, hogy nem volt még ilyen jó autóm, és bár az engem ismerők már nyitják a "Barko hibalistája" című füzetet, ha szerencsém van, akkor mostantól ebbe új bejegyzés már nem kerül.

(barko)